2008. október 25., szombat

Füst szagú lettem


csütörtökön a barátaimmal elmentünk a pilisbe szalonnát sütni, elkerülhetetlen következménye volt ennek, hogy füst szagú lettem! azon gondolkoztam utólag hazafelé a buszon, hogy hogyan lehetett volna ezt mégis valahogy kikerülni. hát, igen ez nem egyszerű, mivel egy közösség elemeként vettem részt, így nehéz lett volna elszeparálódnom, kihúzva magamat a szalonnasütés, hagyma pirítgatás, fagyott virsli égetés-földreejtés, majd alma és banán füstölés élvezete alól. mivel fontos ember vagyok, leléphettem volna nemes egyszerűséggel, azzal a közhellyel, hogy:' elnézést, most jelentőségteljes telefonkommunkációt kell lefolytatnom valakivel, hamarosan visszatérek' és szépen elsunnyogok, felhívom valamelyik barátomat és elcseverészek vele, sétálgatok a bájos, ősszel összekócolt erdő ösvénynek mondott sársávjában, majd néheny perc, vagy inkább már lassan húsz perc fél óra után visszatántorgok, és távol tartva magam a tűztől buzgón érdeklődök kellemes hangon, hogy segíthetek-e valamiben. de a választ már nem várom meg, el kell mennem sajnos, mert hív a természet, sürgős dolgom akad. ezen is hamar túl jutok, újra oda kell, hogy menjek 'jajj ne!' a távolból figyelem ahogy jóízűeket nevetgélve fogyasztják el a pirosra sűlt szalonnát, édes zamatú hagymát, hozzá a zsírtól átitatott ropogós kenyeret, közben már látom senki sem fázik (ellenben sajnos én igen!), a reszketés elmúlik a tűz melegében meghitten, pajzán mosollyal a párocskák egymásra tekintenek, és ők már tudják, mit mások még nem.én füst szag mentes tökdrága ruhakollekciómban állok egy óriás fenyő törzse mellett és bambán bámulom őket ahogy élvezik a tűz és a társaság nyújtotta perceket. én szinte ott sem voltam, mert nem akartam füst szagú lenni ugye, ami egészen normális és érthető érv egy ilyen helyzetben. na de , ami azért már egyáltalán nem tréfa, hogy fényképek is készültek erről a kiruccanásról, 'szalonnasütés a pilisben' címmel, én nem szerepelek egyiken sem...
a busz ablakán játszik az esti fény, s melankóliámból feleszmélve realizálom, hogy ez mind csak a képzeletem bugyuta játéka volt, mivel büdös füst szag vesz körül, a hajamon érzem a leginkább, s rádöbbenek annyira nem hatott meg saját deviáns jellemem, mert nem tettem meg; én is ott ültem közöttük, beitta a ruhám a tömény füstöt, szalonnát zabáltam, tömtem a hagymát, vigyorogtam, a képükbe röhögtem, leejtettem a fagyott virslit, nem fáztam, és, ami a legszebb, hogy rajta voltam az összes képen.
---------------------------------------
respect for me

2 megjegyzés:

julia írta...

olyan élethűen írsz, h azt kell gondolnom volt ott vki aki pont úgy viselkedett mint a szövegben szereplő személy...igazam van?

havera írta...

hahaha! képzeld el, hogy nem, ez a dúúrva :) hazafelé noémivel azon röhögtünk, hogy mennyire büdösek lettünk, és nem lehet így emberek közé menni, ez adott ihletet