Ilyenkor Ő szintén felismerhető
S őszinte mosolya feledhető
Határozott ősz intése feddő
De az őszi kép előttem meddő
S őzikék pattognak bárgyún bámuldozó
Bezzeg én határtalan álmodozó
Telitalál az ő szintjén tobzódó
Jelleme, mely arcbavág és bomlasztó
Ne tovább!elég!, s az égő vöröslő szájpadlás elég
Ő színtelen, én szín
S elem, mely el nem mereng
Ő szint, én nem vallok színt, de meghallom a kínt
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése