2008. október 25., szombat

Ősz int én

Ilyenkor Ő szintén felismerhető
S őszinte mosolya feledhető
Határozott ősz intése feddő
De az őszi kép előttem meddő

S őzikék pattognak bárgyún bámuldozó
Bezzeg én határtalan álmodozó
Telitalál az ő szintjén tobzódó
Jelleme, mely arcbavág és bomlasztó

Ne tovább!elég!, s az égő vöröslő szájpadlás elég
Ő színtelen, én szín
S elem, mely el nem mereng
Ő szint, én nem vallok színt, de meghallom a kínt

Nincsenek megjegyzések: